Második várandósságom története

Második várandósságom története, avagy amikor az ego feladta és a lélek szabaddá vált

Kedves olvasók, érdeklődők, pácienseim!

Hihetetlen akarattal jöttem a világra egy női testben, olyan egoval, mely mindent irányítani akar és vágyik egy olyan tökéletességre, mely nem is létezik ezen a fizikai síkon.

Úgy gondoltam a „nagy” család vágya simán megadatik majd nekem, amikor persze én szeretném, és közben sikeres leszek a munkámban is.

Mint már annyian tudjátok, ilyenkor nagyot nevetnek naivitásunkon odafönt és egy olyan életutat rajzolnak, amit álmunkban sem gondolunk, de mégis mi magunk választunk lelkünk fejlődéséért.

Az én utam az endometriózis tanítása volt. Megmutatta erejének minden bugyrát és mélységét, szembeállított mindazzal, amiben materialistaként biztos voltam.

HÁLA, HÁLA, HÁLA NEKED ENDOMETRIÓZIS, HOGY AZ LEHETEK, AKI MA VAGYOK, MERT NÉLKÜLED EGY TELJESEN MÁS EMBER LENNÉK!

ÁLTALA ANNYI ÉRZELMET KAPTAM, OLYAN SZÍNES LELKET, ANNYI EMBERT, SORSOT ISMERTEM MEG, OLYAN HIVATÁST ÉS ÉLETFELADATOT, MELY TELJESEN ÁTFORMÁLT ENGEM ÉS A KÖRÜLÖTTEM ÉLŐKET. Igen, nagyon fontos, hogy róluk se feledkezzünk meg, hiszen az endometriózis bár mi éljük át a fájdalmakat, de közelről sem csak a mi problémánk, hanem egész családunké.

A történetem elejét sokan ismeritek, de azért pár mondatban összefoglalom. Mindig nagyon jó tanuló kislány voltam, maximalista, szorgalmas. Elvégeztem az Államigazgatási Főiskolát, majd a jogi egyetemet, majd ügyvédjelöltként dolgoztam 3 évig. A páromat a főiskolán ismertem meg, majd az esküvő után családot terveztünk, amíg nem jött az endó.

Ezekre a dátumokra mi endósok örökké emlékszünk, mikor megállapítják, hogy valami nincs rendben!

Nálam ez 2009. február volt.

Itt kezdődött egy másik életem, egy új időszámítás.

Az első küzdelmem az endóval nem volt olyan hosszú 2 év, de ez volt a legfájdalmasabb. Erre a szakaszra úgy tekintek, mint a test küzdelmére! 4-es stádium, bélbetörés, bélvérzés, hihetetlen fájdalmak, először bezárkózás, teljes elkeseredés.

Ezt követte az életmódváltásom és szinte minden alternatív gyógymód kipróbálása, majd a lombik kapujában egy spontán hihetetlen terhesség, úgy hogy minden endó bennem volt! Ebből született Levente kisfiam, aki jelenleg 5 éves.

Tisztán emlékszem a szülést követően az ágyam körül gratuláló orvosokra és a felhőtlen boldogságra, amíg a következő mondatok el nem hangoztak és újabb stressz és kihívás elé nem állítottak!

„ Akkor tessék két évig legalább szoptatni és utána gyorsan teherbe esni újra, mert az endó visszajön ám gyorsan!”

Innentől indult a lelki átalakulás korszaka és az az újabb 4 és fél év kálváriám, amely már nem is annyira az endóról, mint inkább az önmagammal vívott harcról szólt!

Minden lehető könyvet, elolvastam, minden lehető diétát kipróbáltam magamon, hogy mitől jön elő és mitől húzódik vissza az endó. Megpróbáltam minél több emberrel tapasztalatot cserélni, hogy kinek mi használ és rájöttem arra, amire nyilván már sokan, hogy nincs egy tuti recept!

Mindannyian mások vagyunk, és persze vannak alapvető szabályok, mely mentén haladhatunk és állíthatom egy bizonyos szintig tuti a siker, de ez kb. 70%, a többi 30% teljesen egyéni!!

A szülést követően természetgyógyász lettem, hormontanácsadó, funkcionális táplálkozási referens.

Úgy éreztem az endóval folytatott harcban jól állok, de a várva várt második baba nem akart megérkezni. Fizikai ok igazából nem volt, bár a bal petefészkem rendetlenkedett, abban volt egy változó méretű, de max. 1, 7 cm-es endó, de ezt sem én, sem az orvosok nem tartották problémának. Való igaz a probléma a fejemben volt, az akarás, a bizonyítani vágyás magamnak, a terápiámba vetett hitemnek, hogy amit egyszer elértem, másodszor is elérhetem. Nem értettem, már megint materialistaként, hogy ha minden rendben van odabent, ha minden labor eredményem jó, ha megfelelő a mozgás, jó a táplálkozás, akkor még mindig mi lehet a gond?!

Gondolom, tudjátok Ti is! Az akarás, a görcsölés! Amit minden nap lepörgettem 100-szor a fejemben akarva akaratlanul! Miért nem jön össze, mi lesz ha a fiamnak nem lesz testvére, pedig úgy vágyik rá, a férjem is szeretne nagyon még egy babát, bár sosem mondogatta. Neki mindig az egészségem volt a legfontosabb. Sorolhatnám még a kattogó gondolatokat, amik eltörpülő problémák a régi endós állapothoz képest! Ez azonban nem olyan dolog, amit beteszünk egy dobozba reggel és többé nem vesszük ki! Ezt az elengedést számomra egy újabb műtét hozta meg, amiről azt gondoltam, soha senki nem fog rávenni!

Az orvosom azt tanácsolta nézzünk körül odabent, hogy vajon mi okozhatja a sikertelenséget, mi a helyzet a méh felszínével, a petevezetőkkel?

Ahogy eldöntöttük és végre az agyam átengedte az irányítás terhét, véget ért az örökös pörgés és kontrollt, egyből megtörtént a csoda! Persze én, aki minden hónapban egy kicsit csalódtam mikor megjött, most annyira elengedtem a témát és készültem a műtétre, fel sem merült bennem, hogy a várva várt terhesség miatt késik a menstruációm!

Elmentem a laparoszkópos műtétre, amiről egy külön cikkben írnék, ahol megosztanám a kórházi tartózkodás tapasztalatait.

A műtét után az orvosom közölte, hogy megtalálta a sikertelenség okát, mely szerint mindkét petevezetőm el van záródva és egyetlen út maradt a lombik, ha szeretnénk még egy babát. Mondanom sem kell sokkot kaptam, hiszen korábban egyik sem volt elzáródva és nekem lelkileg fel kellett dolgoznom, hogy hiába tettem meg mindent, ezzel nem tudok mit kezdeni! Tudtam, hogy nem bírom a hormonokat és mivel járhat, ha belekezdünk!

Két hét lábadozás és némi rosszullétet követően, melyet a műtétnek tudtam be, egyik reggel a fiam elém állt és azt mondta:

„Anya, baba van a pocakodban!”

Mire én: „Az nem lehet, anyának most mondta a doktor bácsi, hogy nincsen bent!”

„De igen!”- felelte.

Ezzel elültette a bogarat a fülemben és csináltam egy tesztet, majd 4 másikat, majd kiderült, hogy már 8 hetes terhes vagyok és a műtét alatt sem vették észre! A lányom egy igazi kis túlélő!

Igen, sikerült, hihetetlen!

Jelenleg a 3. trimeszterben óriási boldogsággal várjuk Lucát és kívánom Mindenkinek, hogy hasonló csodákat éljen meg és gondolja át az én történetem tanulságait!

Tanácsadóként is szeretném megköszönni a bizalmat azoknak, akik engem választottak, és hogy általuk rengeteg csoda részese lehetek, mind gyógyulások, mind várandósságok tekintetében!

Ezúton is szeretnék Mindenkitől elnézést kérni, de egy ideig nem fogok tanácsadást vállalni, de szívesen segítek e-mailen és telefonon keresztül mindenkit a megfelelő helyre irányítani!

Kívánom Mindenkinek, hogy találja meg a saját útját és járjon sikerrel küzdelmei során!