A női szervezet felépítése

A nők és a férfiak alapvetően a nemi szervek területén különböznek egymástól. A nőkben ezek a medencecsont védelmében helyezkednek el és a belső nemi szervekből, a petefészkekből és petevezetőkből, a méhből és a külső nemi szervekből állnak.

A méh egy erős, izmos és üreges szerv, amelyet belülről – fogamzóképes korban - a ciklustól függő vastagságú méhnyálkahártya borít. A felső részén két nyíláson csatlakozik hozzá a petevezeték. Alsó részén egyetlen szűk nyílás, a méhnyak végén lévő méhszáj találhat, amely a hüvelybe vezet. A méh szerepe rendkívül összetett, mivel havonta felépülő nyálkahártyája előkészül a megtermékenyített petesejt befogadására, a menstruáció során összehúzódásaival segíti a nyálkahártya lelökődését, valamint a várandósság alatt védelmezi a magzatot.

A méhnyálkahártya (endometrium) két fő rétegből áll. A funkcionális rétegből, amely a ciklus során felépül, majd menstruációkor lelökődik, valamint az alaprétegből, amelyből a felső újjáépül. Ha ezt a réteget megsértik – például abortusz vagy egészségügyi kaparás során – akkor a méhnyálkahártya többé nem tud felépülni, megszűnik a menstruáció.

A petevezetékek a méh két oldalán helyezkednek el és tüszőrepedéskor a petesejtet a méh felé irányítják.

A petefészkek feladata kettős, egyrészt havonta tüszőket, abban petesejteket érlelnek, másrészt nemi hormonokat, elsősorban ösztrogént és progeszteront termelnek. E két hormon kényes egyensúlya alapvető fontosságú a női lét kiteljesedésében, továbbá itt kell említést tenni arról, hogy ezek a hormonok nemcsak a nemi szervek működésébe szólnak bele, hanem az egész szervezetben változásokat idéznek elő.

Tágabb értelemben a nemi szervekhez sorolandók az emlők is, melyek tejmirigyekből, a mellbimbón nyíló tejkivezető járatokból, kötőszövetből és jelentős mennyiségű zsírszövetből állnak.